Hát vége-gondolták sokan hazánkban.Magyarország elbukott!!
De miért is?
Jött egy nő, egy anya. Olyan esetlenséget hordozott, mint a magyar átlagember. Csak állt ferdén, nézett a semmibe. Aztán énekelni kezdett. És a magyart nem érdekelte, hogy hangja az alsó tartományokban bántóan gyenge és képtelen zenére, na meg ütemre énekelni. Ő a magyar Susan Boyle kiáltották egyre (nem pedig valami afrogyerek, cigány vagy éppen román) és rögtön pajzsukra emelték. Nem számítottak a befizetetlen számlák, az üres hűtőszekrények, csak nyomták vadul az sms-t. Lányuk pedig egyre messzebb jutott. Mintha csak egy mesében lennének, úgy elevenedett meg magukban már mélyen eltemetett álmuk. Ám ahogy közeledett a véghajrá, a zsűri is mind kellemetlenül feszengett székében. Bírálni nemigen mertek - mert hát jön a népharag - így csak óvatos kritikákat fogalmaztak meg, remélve felnyílik népünk szeme. De nem így történt! Hiába volt Mester Tamás jogos kirohanása, hogy ez mégis csak egy énekverseny, semmi sem használt. A TV2 kezdett saját csapdájának foglya lenni. Rájöttek, hogy nem ilyen lovat akartak, hiszen MEGASZTÁRnak lenni olyan egyéb kötelezettségekkel is jár, mint pl. az állandó riportok, fotózás, ne adj isten Kapcsolat koncert. (Rágondolni is szörnyű, a kis kék pulóverében milyen idegenül ténferegne a média világában.)
A végére már mindent bevetettek. Az elmúlt héten a média állandó össztűz alatt tartotta hősnőnket, majd ellenfele a kisgyermekét hívta segítségül a zongorához. És sikerült!! Szíj Melinda kiesett, így nem kell tovább rettegnünk attól, hogy egy külföldi néző látva a csetlő botló ordítozást, paródiának véli a nagyívű műsort.
Aki pedig csalódott az magára vessen!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése